ARRA ÁT AZ ARARÁT

Sorozatban harmadik évben voltunk visegrádi partnerei az Örmény Rolan Bykov Gyerekfilm Fesztiválnak Jerevánban, melyen ezúttal az eddigi legnépesebb, azaz 3 fős delegációval vehettünk részt! Simonyi Balázs, filmrendező ezúttal Lajos és Laci című animációs filmjével volt jelen, Grosch Nándor, a Gyerekszem Fesztivál igazgatójaként tartott workshopot a gyerekeknek, Charlotte Symmons pedig BuSho képviselőként tartott előadást és prezentálta büszkén a beválogatott Katapult című Szövényi-Lux Balázs filmet. Charlotte személyes beszámolóját olvashatjátok!

Nagyon örülök, hogy részt vehettem a Rolan Bykov Fesztiválon Jerevánban, mivel Dédnagyapám örmény volt, aki az 1890-es évek közepén emigrált Isztambulból, és már régi vágyam volt felkeresni a gyökereimet. Nagyon lenyűgözött a fesztivál, tökéletes szervezés és lebonyolítás, és külön köszönetet szeretnék mondani Zaruhinak az erőfeszítéseiért. Érkezésünkkor önkéntesek vártak a repülőtéren, és elkalauzoltak a Hotel Imperialba, hogy kicsit összeszedjük magunkat, de szerencsére az első nap volt időnk regenerálódni a jetlagből és főleg, hogy egy kicsit sétáljunk Jerevánban. Délben találkoztunk a fesztiválra érkezett többi résztvevővel, köztük a V4 partnerekkel, akikkel később felfedeztük a várost, és véletlenül belebotlottunk egy örmény néptáncos flash mobba a Köztársaság tér közelében, majd meglátogattuk a helyi piacot. Metróval mentünk vissza a szállodába, aztán egy gyors átöltözést követően máris és indultunk a megnyitóra. A ceremónia meglehetősen hosszúra sikerült (a helyi szokások szerint), de voltak felemelő pillanatok benne. Különösen az azt követő vacsora volt ilyen a Tsirani Étteremben, ahol több vendég dalra fakadt örömében.

Másnap reggel elmentünk Vanadzorba (Észak-Örményország), útközben pedig meglátogattuk a Seván-tavat és a partján fekvő kolostort, ahol egy különleges pillanatban volt részem, amikor az önkéntesek segítségével egy helyi ember fehér galambját engedhettem szabadon, miközben kívánnom kellett! Végül a tóparti sátrakban helyi kézművesek portékái közt válogathattunk, a Sevani-tó azt hiszem egyedülálló élmény volt, mert olyan érzésed van, hogy itt ér össze az égbolt a földdel. Vanadzorba érkezésünkkor egyenesen a kulturális központba mentünk, ahol résztvettünk egy V4 kiállítás megnyitóján, ahol a helyi gyerekek képeket rajzoltak arról, hogyan képzelik el a V4 országokat. Egy cseh producernek annyira megtetszett az egyik helyi stílusban készült festmény, hogy azonnal meg akarta vásárolni azt, melyet később a díjkiosztón ajándékba megkapott a gyermektől, aki készítette. Ellátogattunk a kulturális központba, ahol a szőnyegkészítő terem lenyűgöző volt, és a gyerekek munkája remekműnek tűnt. A kiállítás után egy szép étterembe mentünk, ahol megismerkedtünk a helyi önkéntesekkel és kicsit beszélgettünk velük a nyelvi és egyéb kulturális sajátosságokról, majd visszaindultunk Jerevánba, hogy felkeressük az Alphabet-emlékművet.

Harmadik nap a magyar csapatot Gyumriba vitték, ahol elsőként egy helyi iskolában beszéltgettünk a diákokkal a filmkészítésről, majd pedig egy árvaházba látogattuk, hogy egy kis filmkészítő műhelyt tartsunk az ott élő gyermekek számára. Az iskolás gyerekek eleinte nagyon félénkek voltak, de idővel annyira belejöttek, hogy özönlöttek a kérdések a filmiparral kapcsolatban. Az árvaházban szintén szégyenlősek voltak, de Grosch Nándor, a Gyerekszem Film Fesztivál igazgatójaként szerzett tapasztalatával bedobta a jégoldót és hamar megnyíltak a lurkók. Az egyik kislány azonnal átvette az irányítást és lett a közös projekt önkéntes igazgatója, melynek köszönhetően élményekkel gazdagon zárult. Éjszaka tértünk vissza Jerevánba. Másnap újra felfedezhettük egy kicsit Jerevánt, közben úgy döntöttem, hogy találkozom egy helyi barátommal, majd elmentem megnézni Abdel Fiftybaev filmjét, aki később megnyerte a FÁK országok legjobb rendezőjének különdíját. Vacsora után egy bárban ünnepelhettük a szomszéd asztalnál ülő vendég születésnapját.

Az utolsó nap meglátogattuk az örmény népirtás emlékművét, ahol megértettem, hogy dédapám a Hamidiai mészárlások után, de még az örmény népirtás elõtt elmenekült az Oszmán Birodalomból. Ezen kívül további rengeteg érdekes tényt hallottunk a Musa Dagh-ról vagy épp a Nemesis műveletről. Felkerestük a fantasztikus TUMO központot is, mely egy multimédia iránt érdeklődő ifjúsági oktatási központ tizenkét évnél fiatalabbak számára. Az intézmény ingyenes, és a program kezdeti szakaszai az önálló tanulási folyamatokon alapulnak. Viszonylag eseménydúsra sikerült a nap, mivel a gyors ebéd után még megnéztük a Geghard-kolostort, ahonnan azonnal rohanni kellett a záró ünnepségre. Itt pedig amellett, hogy köszöntöttük egymást a többi réstvevővel, segédkezhettünk a V4 csoport díjainak átadásában.

Mivel reggel nagyon korán kellett felkelni, hogy elérjük a járatunkat, jóformán senki sem aludt, de mivel mindenkit ébresztettek sikeres volt a haza indulás. Két különböző járat volt a V4 vendégek számára, de még a reptéren sikerült találkoznunk és személyesen elbúcsúzni. Még egyszer szeretném megköszönni a szervezőknek a lehetőséget, hogy részt vehettünk az eseményen, és reméljük, hogy ez az együttműködés még hosszú évekig tarthat majd.

Charlotte Symmons, BuSho munkatárs