Beszámol-OK

Beszámol-OK 2018 --- "Original Soundtrack"

(színes szagos szélesvásznú verzió, mert még mindig egy szagos tévé lenne nagy kincs)

Elrepült a néhány nap máris búcsúzunk… motyoghatnánk rigmusosan Bródy után szabadon évről évre, hisz valóban elrepül az idő, mint Kassáknál fejünk felett a nikkel szamovár. Kezdetben 5 éves ciklusokban gondolkodtunk, mint anno a pártvezetés a sokadik ötéves tervvel, és ha maradunk ennél a számításnál, akkor jövőre a 3. ilyen etapot zárjuk, de idén lezárhattuk a második 7 éves szakaszunkat, melyről az asztrológusok és a számmisztikusok regélnek nekünk. Persze, ha a földön maradunk se több, se kevesebb, mint 2 lábbal, akkor is megállapíthatjuk, hogy számoktól függetlenül sikeres fesztivált zártunk 2018-ban. De mivel ez egy zárójelentés, nem lehet elkülöníteni magunkat, mert mit csinálunk? Számot vetünk, nem pedig kockát, ami el van vetve, mint a napraforgó a király körül. Nézzük hát, sőt lássuk is azt a medvét!

A reakciókat böngészve is megállapítható, hogy a sikerszéria folytatódik és ez visszaköszönt az idei fesztivál látogatottságán is, mert sokan voltak, sőt mi több, eddig a legtöbben. De hát csak beérik a hosszú munka gyümölcse és ha csak az évek óta újjáélesztett Diákzsűrit vesszük alapul, akik maguktól nem biztos, hogy odaérnének a fesztiválra (pedig filmszakos hallgatókról beszélünk), de így, hogy feladatot kapnak, végül nagyon boldogok és hálásak mindig. Aztán visszamennek az iskolába és reményeim szerint elmesélik a többieknek, hogy hűha, ki látott már ilyet? Aztán pedig a külföldi vendégek, akik végig nézik az egész versenyt évek óta azt zengik, hogy ilyen jól összeállított tematikus programot még nem is láttak. Úgy-e ugye? Nem volt butaság a részünkről feladni a fele online nevezési platformot és csak azokra koncentrálni inkább, ami megmaradt? Évek óta állítom, hogy hiába versenyeznek a Klermondosok és a hozzájuk hasonló gigamegalomán fesztivál gyárak, hogy én bizony 5000 rövidet kaptam én meg nyócat, bizton állítom, azaz bizony mondom néktek, hogy mi 1000 filmből is tudunk minőségi versenyprogramot csinálni! Mert esetleg nem csak schnellben nézi az előzsűri a filmeket meg felületesen, kicsit szerencsejátékosként vagy kisorsolva, hanem odafigyelve. Egyik évben kaptunk közel 2000 nevezést, ami több, mint 600 óra rövidfilmet jelentett, kérem szépen egy hét az ugye 168 óra, bruttó… Akkor kicsit gondoljunk bele, hogy ez mit jelent? Főállású munkatársak tömkelegét egész évben? Mondom, hogy fesztivál gyár, akik aztán rendeznek egy olyan fesztivált, ahová meghívnak ezer szakmai akkreditált vendéget, akik úgy sétálnak el egymás mellett, mint a régmúlt szerelmesek a klasszikus HS7 dalban!

Nem mehetünk el a finanszírozási szempontok mellett sem szó nélkül. Szerencsére valami csoda folytán több év szünetet követően visszatért a támogatóink közé a visegrádi alap, mi több, mindjárt főtámogatóként, hisz egymaga többet nyomott a latba, mint a többiek összesen, amiből kiderül, hogy az itthoni viszonyok még mindig nem ütik meg azt a szintet, melyből hátradőlve és nyugodt körülmények között tudnánk megrendezni egy másfél évtizedes nemzetközi rövidfilmfesztivált. Mert ugye háromszor futottunk neki a Média programnak, melyre háromszor ugyanazt a sablon levelet kaptuk válaszként, hogy: (10 tánar alljon a beteg agyádnál és egyszerre mondják, hogy) „Sájnos!”, így aztán üzentünk Bruszlinak! Ők pedig visszaüzentek a közelmúltban, hogy ne sírjon senkiért Szargentína, amiből aztán még az is lehet, hogy nem kell többet európába pályáznunk így vagy úgy, kicsit konkrétabban ezért vagy azért. Pedig akkoriban a média-deszkások („szevasztok”) még megkérdezték, hogy csinálhatnak-e egy másolatot a 150 oldalas angol nyelvű pályázatunkból, hogy mintának meg tudják mutatni az érdeklődőknek, hogy így néz ki egy pályázat… No de borítsunk fátylat a múltra, tegyük fel, hogy marad a hazai pálya, amit viszont rengeteg homály és bizonytalanság fed, mi pedig szeretnénk tisztán látni, vagy legalábbis én biztosan! Persze meg kell említsem, hogy másik nagy öröm volt a tavalyi esztendőben az egyik mérvadó hazai Alap visszatérése, ahol 2009 óta szerepelt a kulturális fesztiválok kollégiumi kiírásának főcíme utáni zárójelben, hogy: „kivéve filmes rendezvények”, azonban rendre felbukkantak támogatóként a különböző országos Böllér Bajusz Pödrő Pedró vezetésével megrendezett zsírmájvelőpacal bajnokságokon, mert az kulturális, kulturálisabb, legkulturálisabb.

Node sosem akadtunk fenn ilyen apróságokon, most sem tesszük, maradjon emlékezetes az idei esztendő a rengeteg külföldi és hazai vendégről, személyesen átvett fődíjról és az alkotópárosáról, a kiemelkedő nézőszámról, az esti csodálatos zsűri konzultációkról, a koncertekről, az első alkalommal egész héten helyszínt biztosító olasz intézetről, a közös kirándulásokról és a kiváló magyar rövidfilm sikerekről, melyekkel most megkezdődhet majd a nemzetközi prezentációk sora. A BuSho teamben lefolytatott gyors közvélemény kutatás után kiderült, hogy jövőre is maradunk az augusztus utolsó heténél, tehát még az iskola megkezdése előtt átadjuk majd a díjakat, de ne szaladjunk ennyire előre, egyenlőre most ez itt a zárszó és hamarosan kezdődik újra, december elsején induljon a bonszáj, addig pedig mindent bele, gőzerő: tami2018.