UTÓLAGOS ELŐKÉSZÜLETEK: ROAD(bu)SHOW 3.
A kivételesen gazdagra sikerült őszi turnét követően (amiről bővebben itt olvashattok), melynek során –tényleg csak felsorolás szintjén említsük meg, hogy– a Porto, Prága, Isztambul, Baku, Amarante, Delhi, Szyktyvkar. Izmir, Jereván, Bali, Cleveland, Gdansk útvonalat járta be a BuSho fesztivál különböző prezentációkkal, azonban nincs megállás, mert itt a folytatás! A februári határidőre kiderült, hogy a saját régi-újdonsült partnereinkkel felvértezett Visegrádi projektünk mellett további ötben veszünk részt partnerként, köztük a visszatérő portugál Beast – meet the East, valamint a másik ismétlő örmény Rolan Bykov fesztivál. Emellett pedig újra részt veszünk 2 ifjúsági csereprogramban is, persze amennyiben támogatásra méltónak ítélik azokat.
Az Ultra című Simonyi Balázs filmet február 7-én vetítették Minszkben a XXVI. Nemzetközi Könyvkiállításon a Belorusz Olimpiai Akadémia 300 fős termében, ahol az akadémia hallgatói és a Belorusz Olimpiai Bizottság köréből érkezett sport iránt fogékony nézők láthatták ezt a nagyszerű alkotást. Reméljük, hogy a folyamatban lévő megbeszélések után hamarosan a BuSho is bemutatkozik a Fehérorosz fővárosban. „A II. Európai Játékok miatt a rendezvény egyik fókuszpontja a sport volt. Ennek kapcsán nagykövetségünk a Belorusz Olimpiai Akadémián bemutatta az Ultra című filmet. Ezúton is köszönjük Gábeli Tamás fesztiváligazgató és Simonyi Balázs rendező készséges együttműködését. A film vetítése kapcsán az Olimpiai Akadémia jelezte, hogy szeretnék, ha a sportpszichológiával foglalkozó szakembereiknek is tarthatnának egy vetítést, melyre örömmel hívnák meg a rendezőt is. Erről egyeztetnek az Akadémia vezetőségével.”
A tavalyi siker után újra BuSho prezentáció volt Bulgáriában – 2019. február 14. Szófia, Dimova Nelli beszámolója: „Tegnap lement a vetítés, a vártnál nagyobb közönséggel, de csak az elején tudtam képeket készíteni, amíg még a világítás a teremben be volt kapcsolva. A képeken az Intézet igazgatónője, Dimitrov Györgyi és Ivan Ivanov docens, a Nemzeti Film- és Színházművészeti Egyetem tanára látható, akivel a Bolgár Nemzeti Rádió Artefir c. kulturális műsora készített rádióinterjút. A vetítést követő vélemények szerint, roppant tetszett nekik a Last call, a Susotázs és a Kockaember, de voltak, akik nem értették meg a Csodapunci és a Best game ever c. filmeket. Ivan Ivanov docens szép szavakat mondott az idei válogatásról, a tavalyit is megemlítette, a magyar filmművészetről beszélt általában és természetesen a BuShoról is, a filmek nagy részét ismertette a közönséggel. Nagyon örülök a vetítésnek, először is a nagy látogatottság miatt (pedig még csak nem is bolgár feliratosak voltak a filmek), másodszor is, mert ez a rendezvény egy szép hagyománnyá kezd válni. Még egyszer köszönöm a nevemben és az intézet nevében is ezt a vetítési lehetőséget! Várjuk a jövő évit.”
Február végén először a lengyel Jelenia Góra adott otthont a 22. ZOOM fesztiválnak, ahol a 2017-es anyagból végül Dudás Balázs zsebelte be a fődíjat, idén pedig Hegyi Olivér Take Me Please című filmje került a versenyprogramba és a rendező részt vett személyesen a fesztiválon és a díjkiosztón, majd pedig így kommentálta élményeit:
„Húú nagyon szuper volt. Isteni ez a hely, Jelenia Góra, nagyon kedvesek voltak a szervezők is (akikkel taliztam, nem sokukkal, mondjuk J a szálloda őrület király, minden reggel úsztam a medencében. Volt egy kis beszélgetés az animációs zsűrivel utolsó nap. Mindenki, aki jelen volt az animos szekcióból, beszélt pár szót a filmjéről, az is klassz volt. Csomót sétáltam a közeli falvakba, a folyóparton végig, tényleg nagyon pozitív volt az egész. És vittek minket második nap este busszal egy ilyen nagy fedett térbe a hegyekbe, ahol volt kaja pia, ott volt mindenki a fesztiválról. Minden este volt versenyen kívül 2 egészestés film a nagyteremben, azokra általában beültünk. És az sem csorbította a jó kedvem egy picit sem, hogy üres kézzel tértem haza. Szóval ez a Jelenia Górás egy 10/10-es élmény volt nekem, úgyhogy nagyon nagyon köszönöm, hogy küldtétek és hogy ajánlottad, hogy menjek! Köszi! Legjobbakat!”
Aztán február utolsó napján „szinte” egy időben, de egymástól több ezer kilométerre zajlott 2 bemutató. Az Ukrajnában első alkalommal, a fővárosi Kijev Filmszínházban megrendezett magyar rövidfilm vetítésre elkészült a teljes válogatás ukrán feliratozása, amelyről Viczián Tamás, Oktatási és kulturális szakdiplomata a következőket küldte: „Jól sikerült, az embereknek tetszett, mozi közben is hangot adtak ennek és a vetítés után kifelé menet is mondták, hogy mennyire jó volt és megköszönték a vetítést. Kb. 60-70-en lehettek a 90 fős teremben. Valószínűleg le fogjuk faragni egy részét az anyagnak, mielőtt a vidéki vetítéseket elindítjuk, mert valóban hosszú a 130 perc egyben. Még nincs konkrét időpont, de ha ti benne vagytok, az év folyamán Ungváron, Lembergben, Ivano-Frankivszkban, Ternopilban, Csernyihivben és Harkivban még levetítenénk, ha már van feliratos változatunk.”
Ugyanakkor a New York-i magyar könyvtárban lezajlott eseményről Eszes Judit, Kőrössy Csoma Program önkéntes jelzett vissza: „Jól sikerült nagyon a vetítés. Tele volt a könyvtár, majd harmincan jöttek el, nagyon tetszett a résztvevőknek a válogatás. A NYC Short Film Festivalhoz és a Manhattan Short Film Festivalhoz találtam kontaktokat, illetve Bardosh professzornak is küldtem meghívót, de sajnos nem jöttek el, az áprilisi vetítésre megpróbálok több kontaktot szerezni, mert örülnék én is ha sikerülne beszélni, találkozni valakivel, akivel utána együtt lehet működni. Köszönjük még egyszer a rövidfilmeket, nagy örömmel fogadta őket a könyvtár közönsége.”
Jelen beszámolónk legvégén pedig elérkezett a március, amikor Paul Sloop, a 43. Clevelandi Film Fesztivál program igazgatójától kaptunk értesítést: „…A hivatalos programot március 1-én tesszük közzé, de szerettem volna jelezni, hogy az általad küldött valamennyi film nagyon jó volt. Nagyon élveztük az összeset és szeretném, ha jövőre is megkaphatnánk tőletek a legjobb alkotásokat, esetleg egy kicsit korábban, mint most, de természetesen elengedjük a nevezési díjakat. Azt hiszem ezúttal, csak egy jutott versenybe, de több film nagyon közel állt hozzá. A válogató bizottságnál külön szóba jött, hogy mennyire jók voltak ezek a filmek, és hogy nagyon jó lenne, ha a jövőben minél korábban megkaphatnánk ezeket és tudnánk helyet szorítani nekik a versenyprogramban is. ui: a Susotázs lett beválogatva…” - amint azt a helyi Bocskai rádió cikkében is olvashattuk.
Keretes szerkezetbe foglalván a mondandót, úgy lesz teljes a kép, ha az első bekezdésben felsorolt múlt után most felvázoljuk a jövőképet is, mert hogy hamarosan következik a folytatás, pontosabban zajlanak az előkészületek Quitóban és Helsinkiben és Minszkben, a januárban elmaradt Guwahati vizitet még pótolni fogjuk, egy tavaszi Kazany vetítés van tervben hosszú ideje aztán majd a nyáron megyünk Szardíniára a Figari Film Fesztiválra és augusztusra tervezik még a Sao Paolo bemutatót is, őszre pedig már az elején említett Beast Porto és a Rolan Bykov Jereván van beírva cerkával, tehát nincs megállás, mondhatnám gőzerő!